Keresés

„Majd nemsokára megérted” – Ha megérted - avagy gondolatok a DARK (Sötétség) című sorozatról.

Figyelem, a bejegyzés spoilereket tartalmaz, bár ez tulajdonképpen nem teszi kevésbé érthetetlenné a sorozatot.


Nem rajongok túlzottan az „időkapus”, időben ide-oda ugráló (mármint időutazás miatt) sorozatokért, ettől még nagy reményekkel ültem le a Dark elé, hogy aztán két évad múlva egyre csökkenő lelkesedéssel örökre elfelejtsem a német sci-fi-t.

Tudom, hogy menő. Tudom, hogy „friss, modern”. Egyesek szerint.

Szerintem pedig egy nem létező filozófiai téziseket sötét tekintettel a kamerába mondó közhelyparádé.

Miről is van szó?

2019 novemberében járunk, a képzeletbeli német városban, Windenben. Egy viharos éjszakán eltűnik a Nielsen-család legkisebb fiúgyermeke, Mikkel. A család őrült keresésbe lendül, és miközben bepillantást nyerünk a családtagok szövevényes kapcsolataiba, titkos viszonyaiba, egy sötét tekintetű szereplő vészjóslóan ezt ismételgeti: „Megint megtörténik”. Az epizód végére azt is megtudjuk, hogy Mikkel csak 2019-ből tűnt el, valójában egy, az erdő közepén lévő barlangon keresztül átjutott 1986-ba. Néhány rész múlva az is kiderül, a „megint megtörténik” jóslat arra vonatkozik, hogy 33 évente megnyílik egy időkapu, amelyen át eltűnik egy kisgyerek, és ez számos tragédiát von maga után.


Helyben vagyunk, kisváros eltűnő kisgyerekkel, tuti működő recept. A német Stranger Things. Odáig még élvezem is a cselekményt, amíg csak két idősíkon kell ugrálnunk. Mikkel 1986-ban megismerkedik későbbi anyjával is, hiszen a helyszín (hogy ne ütközzünk nyelvi nehézségekbe is) maradt Winden. Itt kell elkezdeni rendkívüli módon figyelni. Egyes szereplők (mint a történet főhőse, Jonas, aki tud az időalagútról) oda-vissza mászkálnak 1986 és 2019 között. Másoknak létezik egy 1986-os és egy 2019-es énje. Megint másokat csak 1986-ban ismerünk meg, és egyelőre nem ugrálnak egyik síkról a másikra. Ekkor még követhető a történet, és az egyébként kiváló castingnak köszönhetően egészen élvezem is (itt meg kell említenem, hogy a sorozat legnagyobb érdeme a casting, hiszen van olyan karakter, akinek 4-5 idősíkbeli énjét kellett hitelesen, önmagához hasonlatosan megtalálni). Aztán egyszer csak kiderül, hogy az időkapu kétfelé ágazik: vagy egy út 1953-ba is.

Itt már kezdem elveszteni a fonalat, de azért még nem teljesen, bár egy kicsit nehezíti a helyzetet, hogy a titokzatos idegen férfiról kiderül, hogy ő maga az idősebb Jonas, sőt, egyre több szereplő kerül kapcsolatba fiatalabb/idősebb énjével. Amikor azonban felbukkannak az olyan biblikus nevű szereplők mint Adam és Noah, úgy érzem, kicsit túlzásba esik a sorozat. Amikor elkerülünk 1921-be is („ahol minden elkezdődött”), kezd a történetvezetés szörnyen kusza és átláthatatlan lenni, de nem ez a legnagyobb baj. Erre még lehet azt mondani, hogy „tessék figyelni!”. Eltekintve attól, hogy a sorozat nem csak tartalmában, hanem képileg is túlságosan sötét, sokkal nagyobb gond számomra, hogy a szereplők minduntalan közhelyeket, nem létező filozófiákat vagy filozofikusnak szánt gondolatokat pufogtatnak az időről. Ilyeneket mint: „Az idő mindenhol veled van. Bárhová mész, elkísér. Nem tudod elkerülni.” Teszik mindezt úgy, mintha mély alapigazságokat közölnének a nézővel, holott legnagyobb részük netto bullshit.



Másik nagy kedvencem a „majd megérted” típusú megjegyzések. „Majd meglátod” – hangzik el minden részben a jóslat egy olyan szereplőtől, aki „már mindent ért”. „És majd te is megérted. Még nem. De majd hamarosan. De még nem. De majd egyszer. Csak várj. Már mindjárt.” Ezektől a mondatoktól egy idő után úgy éreztem, nem bírom tovább, összeteszem a két kezem egy konkrétumért, egy olyan cselekménypontért, aminek van értelme, ami kifut valahová. Ilyesmi nem történik, legalábbis addig a pillanatig nem történt, ahol meguntam az egészet.

Egy sorozat, ami annyira komolyan veszi magát, hogy egy mosolyt, egy humoros jelenetet, egy önironikus figurát még csak véletlenül sem találunk benne. Minden túlzottan komor, rejtélyes, filozofikus, és mély, mély, mély...- nek szánt. Valójában közhelyparádé az időről.

49 megtekintés0 hozzászólás