Keresés

Hadd vitatkozzak a Nobel-díjas írónővel!

Hadd vitatkozzak a Nobel-díjas írónővel!

Olga Tokarczuk, lengyel írónő vette át tavaly Stockholmban az irodalmi Nobel-díjat, a díjátadón pedig hosszasan beszélt a világ szellemi állapotáról, a sorvadó civilizációról (https://444.hu/2019/12/08/a-21-szazad-uralkodo-mufaja-mar-a-filmsorozat-mondta-az-irodalmi-nobel-dij-atvetelekor-tokarczuk).



Bírálta a közösségi oldalak történetmesélésre gyakorolt hatását, és kitért arra is, hogyan veszik át a tévésorozatok az irodalom szerepét. Az írónő úgy fogalmazott, hogy a tévésorozatok történetmesélési technikája a figyelem mindenáron való fenntartása, a karakterek attól függően változnak, hogy éppen milyen fordulatra van szükség, történik mindez a nézettség növelésének érdekében. A katarzis elvész, mert a gyártó az újabb évad elkészítésének reményében arra törekszik, hogy befejezetlen maradjon a történet. Hibaként rótta fel, hogy a sorozatok készítői a deus ex machinát is előszeretettel használják, amikor a cselekményt nem a történet belső logikája, hanem a váratlan írói szándék határozza meg.

Melyik kijelentésekkel nem értek egyet?

Például nem tartom problémának, hogy a tévésorozatok (amúgy a filmek is) a figyelem mindenáron való fenntartását célozzák. Bármilyen meglepő, de a televízió ilyen műfaj. Egy könyvet annyiszor vesz fel és tesz le az olvasó, ahányszor kedve tartja, a sorozat és a mozi esetében viszont húsz, ötven percem, vagy két órám van arra, hogy a néző ne akarjon semmi mással foglalkozni, mint a mesém figyelésével - se kimenni ne legyen kedve a moziból, se elkapcsolni ne akarjon másik csatornára. Igen, ez cél, van is erre technika bőven, de a deus ex machina a mi világunkban is éppen akkora bűn, és a hozzá nem értés jele, mint az irodalom esetében.

A nézettség növelése egy kereskedelmi televízió esetében természetesen cél. Ez nem jelenti azt, hogy a televíziós sorozatok írói szükségszerűen túl akarnának menni minden határon, csak azért, hogy másnap vagy a következő héten is ott üljön a néző - a cliffhanger egy jókor abbahagyott cselekmény, nem pedig egy, a történet logikáján és a szereplők érzelmi állapotán kívül eső, váratlanul ledobott atombomba. Amennyiben mégis, az éppannyira silány írás eredménye, mint ahogy léteznek rosszul megírt regények is. Ráadásul a streaming szolgáltatók (például a Netflix) az egész sorozatot egyszerre teszik hozzáférhetővé, ami a cliffhanger szerepét is átalakítja: mivel az egyes epizódokat akár egyhuzamban is meg lehet nézni, a gyártó (avagy az író) nem törekszik arra, hogy mindenképp a legizgalmasabb pontján hagyja abba az adott részt.

Az, hogy a nézőért való versengés vagy a nézettség növelésének célja egyenlő lenne a gyatra történetmeséléssel, szerintem nem állja meg a helyét. Tanult, a szakmájukat értő írók dolgoznak ebben a műfajban is, a kultúra hanyatlását pedig talán picit erős rákenni a tévésorozatok térhódítására.

43 megtekintés0 hozzászólás