Search

Baj-e, ha az ember ortodox?

Figyelem, a bejegyzés spoilereket tartalmaz!

Nagyon vártam a Netflix négyrészes minisorozatát, az Unorthodoxot, de összességében nem jelentett akkora élményt, mint azt reméltem.


Pedig a téma rendkívül érdekes: van egy haszid zsidó közösség Brooklynban, azon belül is Williamsburgben, amelyet Szatmárnémetiből származó magyar holokauszttúlélők alapítottak, és amely az ortodox közösségeken belül is a legkonzervatívabb. Ebből a közösségből menekül el a főszereplő, Esther Shapiro (Shira Haas), akinek édesanyja (aki korábban szintén elhagyta a közösséget) Berlinben él, így sikerül Esthernek útlevelet szereznie és Németországba utaznia. Csakhogy a család (valamint a közösség) nem nézi jó szemmel a kiugrást, ezért a rabbi Esther után küldi a férjét, Yankyt (Amit Rahav) és barátját, Moischét (Jeff Wilbusch), természetesen azzal a céllal, hogy visszavigyék otthonába.

Mi, nézők, nyilvánvalóan Esthernek (vagyis Esthynek) drukkolunk, attól a pillanattól kezdve, hogy a rejtve őrzött eurójával a szoknyája alatt kijusson a reptérre, majd felszálljon a berlini gépre, egészen odáig, hogy Berlinben új életet kezdjen. Izgulunk azért, hogy Yanki és Moische ne találjon rá, vagy ha rátalálnak is, ne tudják visszavinni Williamsburgbe. Izgulunk azért is, hogy Esthy elérje álmait, és felvételt nyerjen egy konzervatóriumba, mivel megtudjuk, hogy gyerekkorában titokban zongorázni is tanult – ami szintén tilos egy haszid zsidó nőnek, akinek élete során egyetlen szerepe van: hozzámenni ahhoz a férfihoz, akit kiválasztanak neki, és annyi gyereket szülni, amennyit csak lehet.

Esthy gyerekkorát flashback jelentek sora mutatja be. Megismerjük, hogyan szemelték őt ki Yankynek, hogyan találkozott az esküvő előtt életében először a fiúval, hogyan sikerült a nászéjszaka, milyen gyötrelmeket jelentett Esthynek a házasélet. Az is kiderül, hogyan kezdett titokban zongoraleckéket venni, majd hogyan szerzett pénzt az utazásra.


Esthy képtelen volt a szigorú szabályok között élni, el kellett tehát szöknie – ezzel minden néző együtt is tud érezni. Csakhogy nekem itt van a nagy problémám a sorozattal.

Azt értem, hogy mivel a sztori valós történeten alapul (a sorozat Deborah Feldman önéletrajzi regényéből készült), a fiatal lány szemszögéből látunk mindent, számára pedig a közösség, amiben él, fojtogató, a szabályok, amik szerint az életét elrendezik, olyan elviselhetetlenek, hogy nincs maradása. Csakhogy nekem, mint nézőnek meg kéne kapnom a másik oldal igazságát is. A kislány érezheti ugyan, hogy számára elviselhetetlen az ortodox vallási közösség, de nekünk nem állíthat olyat egy sorozat, hogy ortodox vallási közösséghez tartozni rossz, idejétmúlt és kibírhatatlan. A Hegedűs a háztetőnben a főszereplő Tevje képviseli a közösség igazságát, ami nem más, mint az, hogy a hagyománynak közösségformáló és összetartó ereje van. Ő, szembesülve azzal, hogy az új generációt már nem érdeklik a hagyományok, folyamatosan vacillál azon, hogy vajon melyik út a helyes. Próbálja megérteni a lányait, nem utasít el kapásból mindent, ami nem a szabályok szerint való. Az Unorthodoxban viszont nem látunk ilyen oldalt, ott minden fekete meg fehér: ami vallásos az rossz, ami nem, az jó.

Esthy ráadásul olyan könnyen adaptálódik az új, szabad világhoz, hogy még. Kettőig sem kell számlolnia, már el is fogadta, hogy új közösségében melegek, leszbikusok, szabadelvű művészek vannak, nem beszélve arról, hogy itt végre fiúzni is minden kötöttség nélkül lehet. És a szex sem olyan rettenetes, ha az ember azzal csinálja, aki tetszik neki. Ahhoz képest, hogy egy ultrakonzervatív közösségből érkezik, egy pillanatig nem jelent számára küzdelmet, hogy azonosuljon az új környezetével, és egy olyan világ szabályaival, ami tökéletes ellentétje az övének.


Ehhez képest a nyomába eredő férj és a kemény csávó barát a legkisebb veszélyt sem jelentik Esthyre, hiszen a „nagy visszarablás” kimerül egy erőtlen beszélgetésben Moische (tehát még csak nem is a férj) és Esthy között arról, hogy „és mégis hogy akarsz itt élni”? Hát ezért érdemes volt New Yorktól Berlinig elrepülőzni...

Végül Esthy marad, újra találkozik édesanyjával (szemrebbenés nélkül siklik át afelett, hogy anyu egy nővel él), és felvételizik a konzervatóriumba is. Jó pont az alkotóknak, hogy a felvételi eredményét sosem tudjuk meg. Mert mindegy is, sikerül-e vagy nem, Esthy immár boldogul a maga által válaszott világban. Ez pedig szép. Kár, hogy egy alapvetően érdekesnek induló sorozat ennyire súlytalanra és tét nélkülire sikerült.

74 views0 comments